Megyei Vadász Klub

Következő klub est okt 27.-én

2011-10-25

részletek mutatása »

A 2011. augusztus 27.-i Megyei Vadásznap

2011-09-23

részletek mutatása »

Temesváron jártunk a Vadászati Kiállításon 2011.május 7.-én...

2011-05-10

részletek mutatása »

Vadászat 2011. februárban a Klub szervezésében Ásotthalmon

2011-03-21

részletek mutatása »

I.Megyei Vadász Bál 2011.március 5.-én...

2011-03-10

részletek mutatása »

MEGHÍVÓ! Megyei Vadász bált szervezünk 2011.03.05.-én!

2011-02-03

részletek mutatása »

A CSONGRÁD MEGYEI VADÁSZ KLUB 2011. ÉVI PROGRAMJA.

2010-12-23

részletek mutatása »

A 2010. év rövid értékelése

2010-12-17

A 2010. ÉV RÖVID ÉRTÉKELÉSE A CSONGRÁD MEGYEI VADÁSZ KLUBNÁL… Az elmúlt esztendő az „ösvény kitaposása” jegyében telt el a Klub életében. Talán elmondható, hogy kialakult egy stabil létszám, egy jó kis csapat, akik rendezvényeinken részt vesznek és örömmel segítik a Klub munkáját. A betervezett esti ismeretterjesztő előadásokat a tervezett szerint megtartottuk. A programokban szerepelt író - olvasó találkozó, afrikai vadászati élménybeszámoló, természetvédelem és volt szó az erdészet – vadászat kapcsolatáról, mindig volt vetítés is. Úgy gondolom ez a sokféle téma választás lehetőség volt arra, hogy mindenki megtalálja a neki legjobban tetszőt. Az egyéb programok között szerepelt egy vacsora est, amikor majd félszázan jöttünk össze egy vidám szórakoztató esten. Időrendben először is egy kisebb csapattal szervezetten látogattunk el a FEHOVÁRA. Szakmai kirándulásból ezen túl is terveztünk és sikeresen meg is valósítottunk jó párat. Ezek között szerepel a már hagyományosnak mondható májusi temesvári vadászati – halászati kiállításon és vásáron részvételünk. Itt már „törzs vendégeknek” számítunk, az is megszokott, hogy nagy elismerést arat a bográcsban főzött magyaros ebédünk. Most Kotogány Jani és neje a „segítője” Gizike hozta el az elismerést. Habár Gizike szerint nem lehet kérdés, hogy ki a „segítő” és ki a séf? Ott voltunk az I. Temes Megyei Vadásznapon is, itt is értékes főzési díjat hoztunk el Papp Laci „jóvoltából” a szegedi hallével. Jól sikerült Balla Imre pörköltje is és szépen fújta a „magyaros” bemutatót kürtösünk és tárogatósunk. Nagy elismerést aratott Kiss Bandi (csak így, mert nem szereti ha Andrásozzák) trófea és szakmai bemutatója. Ezzel színvonalban magasra tette a mércét a szomszédoknak. A legnagyobb falat az Országos Vadásznapon tett részvételünk volt, ahol a Mórahalmi Vadásztársaság tagjaival együtt vagy százan képviseltük megyénket, mondhatom méltón. Minden elismerést megérdemel tabló és trófea bemutatójuk, mely szinte „vándor” kiállítás is lehetne, vadászatilag kitűnően mutatja be megyénket. A Csongrád Megyei Vadásznapon is külön sátorral vettünk részt, Nagy Sanyi bácsi – örökös főző bajnokunk – ismét kitett magáért. Ránk hárult a feladat, hogy „gardirozzuk” a megye külföldi vadász vendégeit. Úgy gondolom sikeresen oldottuk meg, jól érezték magukat és kellemes élményként emlékezik vissza a Csongrád Megyei Vadásznapra a Temes és a Hargita Megyei valamint a Vajdasági Vadász Egyesületek küldöttsége. A régi barátságokat most alkalom volt tovább mélyíteni. A vadásznap szervezésében egyéb területen is eredményesen és a szervezők megelégedésére működtünk közre, ezt igazolja a Kamara és a Szövetség vezetése által kifejezett elismerés. Vadászgattunk is, mert a Klub szervezésében Szerbiában fürjezni voltunk, reméljük jövőre már nagyobb „csapattal”! Sajnos nem sikerült megvalósítani egy ígéretes programot. Erdélybe készültünk, minden le volt szervezve, de nem jött össze a létszám. Azon múlott csupán, hogy csak kevés embert tudtam elérni, a kapcsolat teremtés módja igazán még nincs kialakulva, de még igazán ki sincs találva. Ezen dolgozunk. Talán ezek a rendezvények - kisebbek, nagyobbak – lesznek azok melyek kisebb - nagyobb sikereikkel majd egy idő után többek számára is érdekessé és vonzóvá teszik a Csongrád Megyei Vadász Klubot. A jó hírek, a sikeres programok, élmények hírei terjednek - és ez a legjobb reklám! - kíváncsiak lesznek ránk, jönnek a megye vadászai közénk. Tisztelettel várunk 2011-ben is minden vadászt és barátot rendezvényeinken! A Kamara honlapján a Vadász Klub menüben elérhetőek vagyunk: omvkcsongrad Szeged 2010. december Dorogi Géza Klub elnök

részletek mutatása »

Fürjezni voltunk 2010.szeptemberében...

2010-12-17

FÜRJEZNI VOLTUNK. A közelmúltban a Csongrád Megyei Vadász Klub szervezésében a szomszédos Szerbiában – Szegedről egy órai járásra sem - Zenta környékén fürjezni voltunk. A szervezés során több bizonytalansági tényező merült fel eleinte, de aztán ahogy szokott lenni, a végére minden „össze rázódott”. A „csomag” eredetileg esti-reggeli vadászatra, kísérővel, kutyával és terepjáróval, szállásra, vacsorára, tízóraira és a lőtt madarak megsütésére volt kialakítva. Ugyanis a madarat haza nem szabad hozni, nem éri meg próbálkozni, bevonják a vadász engedélyt, meg jól megbüntetnek, talán még az autót is állami „fennhatóság” alá veszik! Fegyvert, lőszert kérésre adnak, de vihetünk is, akinek van nemzetközi fegyver útlevele. Nem éri meg vinni, mert amennyiért adnak fegyvert, lőszert, kb. annyiba kerül a kiviteli illeték, stb. költség, akkor meg kár a maceráért… Ezt a csomagot próbáltam átdolgoztatni: csak egy reggeli vadászatra kísérettel terepjáróval és a jó szerb nemzeti (csevap.) ebédre, esetleg (ha lövünk) a fürjek elkészítésével. Ezt a csomag „szűkítést” azért is próbáltam megoldani, mert az előzetes információk szerint az idén – mint pl. a fácánnál is – gyengébb volt a szaporulat a köztudott mostoha időjárási viszonyok miatt! Meg eléggé a szezon vége felé vagyunk amúgy is, biztos le van vadászva a terület. Próbára ennyi is elég! Sikerült megegyezni mindenben, fizetni majd euróban lehet, kint a vadászat végén. A fürj terítékre darab korlátozás nincs. Egyéb vad, mint vadkacsa, örvös galamb, gerle egyéb szárnyas/szőrmés dúvad, térítés mentesen lőhető. Ez azért érdekes, mert ha akarjuk fürjezés után lehet terepjáróval ebédig a területen mozogni, vagy gyalog cserkelni. Ezek után jó hajnalban felkerekedtünk, napkeltére a területen kell lenni. Jó volt az előzetes útvonal eligazítás, időben, a leendő kísérőnkkel szinte egyszerre értünk oda. Barátságos igazi, helybeli magyar „közülünk való” régi vadásztársasági tag volt. Tapasztalt, a terepet ismerte mint a tenyerét, az úton ellátott bennünket hasznos tanácsokkal. Elmesélte érdekes élettörténetét is. A partizánok találtak rá egy közeli faluban annak idején, kb. 3 éves volt. Magukkal hozták, de hát ugye nem igazán volt fegyverviselésre alkalmas, ezért „leadták” egy magyar családnál, akik sajátjukként becsülettel fel is nevelték. Így lett a neve Joszip (Titó a nagy partizán vezér után) meg Arva (mivel Árva volt). Elég sokat kellett autózni, de időben kint voltunk. A semlyékes, kissé vízállásos/partos vegyes területre voltak kihelyezve egymástól kb. 4-500 m-re a „csali madarak”. Ezeket kb. egy hete vitték oda, azóta éjjel nappal „hangoskodtak” Előttünk „csak” a budapesti Diana Hölgy Klub tizenegynéhány fős csapata volt ott két alkalommal fürjezni, majd pár napot pihent a terület. Ahogy mesélte, elég szép volt a hölgyek terítéke, most is van remény (az mindig van, mert utoljára hal meg) nekünk is. Különben is már hivatkoztam Papp Laci barátomra, aki szerint: „a vadászatban az a legszebb amit ígér”! Jó tanácsként elhangzott, hogy egymáshoz közel (10-15 m) legyünk, lassan cserkeljünk, tartsuk a vonalat és jól pásztázzuk be a terepet, mint a sakktáblát, mert közelről, szinte lábtól kel a madár. Mire egy fordulót megteszünk, addigra az első csalinál már újra lehetnek madarak. Mivel a közelben van egy nagy vadkacsa nevelő telep meg tó, húzó kacsa jöhet, azt is lőhetjük! Aztán később tényleg jöttek is, jó nagy termetes kacsák, igaz elég magasan. Püföltük őket, párat sikerült is felvenni. Az első csalinál aztán majd hanyatt estünk, mert alig hogy felállt a „hajtó vonal”, az első lövésre mindenfelől szerte szétről keltek a fürjek, azt sem tudtuk merre kapkodjunk. Ezek aztán kicsit arrébb 50-100 m-re leszálltak. Erre mondta Joszip bácsi, hogy mire visszaérünk, ők is visszajönnek az „anyához”. Egy kör kb. fél-háromnegyed óra volt, lassan mentünk, élvezettel, meg meg állva, ide oda cserkelgetve. Szinte mindig kelt egy vagy két madár, tényleg közelről és laposan repült. Így volt az igazi, nem kellett kapkodni, esett is madár. A „fordulók” közben a kocsinál megpihentünk, falatoztunk, ittunk, értékeltük a vadászatot. Közben a partoldalról megfigyelhettük, hova repülnek be a vissza szálingózó madarak. Egy ilyen pihenés alkalmával egy elővigyázatlan, bizonyára nagyon éhes potyázni akaró ravaszdit is sikerült „megkínálni”. A túlsó oldalról a kukoricából bukkant elő, a szelünk jó volt - ő meg roppant elővigyázatlan – gondolom oda volt szokva a meg nem talált madarakra. Kísérőnk átadta kispuskáját, egy jó lövéssel egyikünk helyben marasztotta. Így telt az idő, egyre melegebb lett, abbahagytuk a sétálgatást. Hazafelé még lőttünk őrvös galambokat. Bent a vadászháznál aztán kiértékeltük a helyzetet, teríték, ebéd. Nagyon ízlett a csevap, annyit kaptunk a tányérra, meg sem bírtuk enni. A madarakat otthagytuk ajándékba, nem vártuk meg mire elkészítik, mert várni kellett volna egy csomó időt és délutánra már itthon programunk volt. Egy sajátos és számunkra magyar vadászok számára sajnos ismeretlen vadászati móddal és sajnos általunk ma már nem vadászott madárral ismerkedtünk meg. Talán majd az országos „új vezetésünk” ebben is lép! Jól éreztük magunkat. Jövőre a Vadász Klub szervezésében már a szezon elejére bejelentkezünk - talán többen is leszünk majd - és egy tartalmasabb programmal fogunk majd egy hosszú napot eltölteni! Szeged 2010. szeptember Dorogi Géza

részletek mutatása »

Információ a Klubbal kapcsolatosan (közvetlenül!)

2010-11-11

részletek mutatása »